36/1

Nagyvárad, Oradea.

Abiens valere iubet sanctos reges, Waradini - Búcsú Váradtól (fordította: Áprily Lajos) Még mély hó települ a téli földre, Erdő, mely csak a zöld levélre büszke, Szürke suly a ködös fagy zúzmarája, S el kell hagyni a szép Körös vidékét, És sietni Dunánk felé, urunkhoz. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! Nem tart vissza folyó s az ingovány sem, Mert fagy fogja hideg vizét keményen. Hol nemrég evezett a föld lakója S félt, - most hetyke bizalmu, fürge lábbal, Megdermedt habokat fitymálva, lépked. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! Nem siklik soha úgy a lenge csónak Jó sodrásban, erős lapát-csapástól, Még akkor se, ha fodrozódó Zephyrus Bíborszínűre festi át a tengert, Mint ahogy lovaink a szánt repítik. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! Hőforrás-vizeink, az isten áldjon, Itt nem ront levegőt a kén-lehellet, Jó timsó vegyül itt a tiszta vízbe, Mely gyógyítja szemed, ha fáj s ha gyenge, És nem sérti az orrodat szagával. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! Könyvtár, ég veled, itt a búcsuóra, Híres könyvei drága régieknek, Már Phoebus Patarát elhagyta, s itt él; Költők isteni pártfogói, Múzsák Többé nem szeretik Castaliát már. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! Isten áldjon, aranyba vont királyok, Kiknek még a gonosz tűzvész sem ártott, Sem roppanva dűlő fal omladéka, Mig tűz-láng dühe pusztitott a várban, S szürke pernye repült a kormos égre. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! S rőt fegyvert viselő lovas királyunk, Hős, ki bárdot emelsz a jobbkezedben - Márvány oszlopokon pihenve egykor Bő nektárt verítékezett a tested - Utunkban, te, nemes lovag, segíts meg. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! Janus Pannonius