GALÉRIA




English


ORSZÁGOK, KULTÚRÁK, TÖRTÉNELEM / Kimegyek a doberdói harctérre. / Stanjel

9/4

 

Stanjel 



















<<
Stanjel


















>>


Bécs szívében, a Burggarten százados fái alatt áll a veterán katona, az Osztrák-Magyar Monarchia közvitéze, a Habsburg baka… Hiába van jobb kezében marsallbotja, úgy áll ott magányosan a nagy dinasztia császára, Jeruzsálem királya, seregeinek Legfelsőbb Hadura, mintha rang nélküli, önkéntes őrszeme, históriai határőre volna elveszett, bukott Birodalmának… Szomorú arcán mély a gyász vonása: öngyilkos fiáért, Rudolf trónörökösért, a Genfben leszúrt, szépséges bajor királyleányért, Wittelsbach Sissiért, hitveséért… a Szarajevóban meggyilkolt Ferencz Ferdinándért… … és gyászos emléke sok elveszett csatának, háborúnak: Solferino, Königgrätz, Galícia, keleti front, balkáni front, olasz front, erdélyi front… Hiába zengett hát a Radetzky-induló, hiába a Haydn-komponálta Kaiserwalzer, a fényes, ünnepélyes Császár-keringő, a „Gott erhalte Franz, den Kaiser, Gott erhalte unser Kaiser, unser Land…”? I. Ferencz József (Ferencz Jóska…) császár és király bronzszobrának talapzatán, a virágtartó kampóvas: üres… Feledték volna tán a kedélyes, víg bécsiek, mi mindent tett ez a magányos harcos a szép Ausztriáért, Tirolért, Stájerországért, Voralbergért, az összes csatolt tartományokért, Dobai Péter: A legmagányosabb harcos